Dongaláb alapos összefoglaló

Azonban a szülők szeretnek a legapróbb részletekig mindent megtudni, minden körülményt megismerni egy-egy problémával kapcsolatban. Ezért nem árt alaposabban körül járnunk ezeket a kérdéseket. Ilyen a dongaláb esete is. Nézzük tehát meg, hogy mi is pontosan a dongaláb, mik a jelei, jellemzői, és hogy hogyan zajlik a kezelése?

Pontosan mi is az a dongaláb?

A dongaláb a láb veleszületett rendellenessége, amely az egyik leggyakoribb lábbal kapcsolatos születési rendellenesség. A szülés után azonnal felismerhető elváltozás, melya láb valamennyi ízületének mozgás beszűkülésével jár. Kezelés nélkül erőteljesen kihat a jövőbeli járásra, hiszen a láb ízületeinek problémái annak izmainak fejlődését akadályozzák.

A dongaláb esetében a lábfejek befelé fordulnak, ez a szabadszemmel és szakértelem nélkül is könnyen azonosítható látványos tényező a dongaláb legfőbb jellemzője.

A dongalábat diagnózis szempontjából öt csoportba osszák a szakemberek.

Az első típus a tüneti dongaláb, amely egy másik betegség, szindróma részjelenségeként értékelhető. Ez egy általában kromoszomális alapú, komplex fejlődési rendellenességgel kapcsolatos tünetegyüttes része. A legtöbb esetben a műtéti beavatkozás segíthet ennél a típusú dongalábnál.

A teratológiai dongaláb esetében az adott végtag, tehát a láb fejlődési rendellenességéről van szó. Ez egy bonyolult esetet takar, hiszen a fejlődési rendellenesség típusa, az eltérés mértéke határozza meg a kezelést és jósolja meg annak hatékonyságának mértékét.

A harmadik csoport a tartási dongaláb, amely esetében teljes anatómiai korrekció biztosítható, tehát ebben az esetben esély van a gyors és teljesmértékű gyógyulásra.

A negyedik típus a szekunder, azaz másodlagos dongaláb. Kialakulásának oka egy másik rendellenesség lehet, melynek következtében tulajdonképpen tartási dongaláb alakul ki. Így tehát kezelése és javulási esélyei a leggyakoribb tartási dongalábéval azonosak.

Ennek a fejlődési rendellenességnek az ötödik típusa pedig a strukturális dongaláb. A dongalábak legnagyobb részét ez a típus teszi ki, mely esetben a dongalábhoz nem kapcsolódik semmilyen egyéb rendellenesség. A strukturális dongalábnak két típusa van, a reguláris forma, mely azt jelenti, hogy jól reagál a kezelésre. Illetve a rebellis forma, mely azonban a kezeléseknek ellenáll. A rebellis dongaláb esetében a legtöbbször csak a műtéti beavatkozás segíthet.

A születés után az orvosi szűrés alapján, a diagnosztizált dongalábat három fokozat szerint osztályozzák. Létezik enyhén és közepesen súlyos dongaláb, illetve súlyos is. Ez a három fokozat az elváltozás mértékére utal. A dongalábat csoportosítják azonban aszerint is, hogy melyik lábon alakult ki, esetleg kétoldali dongalábról van-e szó.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon lehetséges-e a méhen belüli diagnosztizálás. A válasz igen, alkalmanként az ultrahangból megállapítható, diagnosztizálható az elváltozás. A 18. héttől van esély arra, hogy a magzat mérete és elhelyezkedése lehetőséget nyújt az azonosításra. Általában egy genetikai ultrahang, illetve vérteszt pontosíthatja a diagnózist, ám a kezelést csak a szülés után lehet elkezdeni.

A dongaláb tünetei, okai és gyakorisága

Ez a fejlődési rendellenesség felismerhető arról, hogy a lábfej és a sarok befelé fordul, valamint a láb a bokaízületben meghajlik, a sarok magasan áll. A láb külső éle, valamint a belső éle a test közepe felé hajlik, azaz szakkifejezéssel élve a külső talpél konvex, a belső talpél pedig konkáv. A lábfej kisebb és merevebb is a szokásosnál. Előfordulhat, hogy a rendellenes fejlődésű láb ízületeinek deformitása már a vádli tartására is kihat.

A rendellenesség a lábszár ízületein túl egy idő után az izmokat is érinti, hiszen azok egyensúlya megbomlik, mely kihat a mozgásfejlődésre és a járásra is. 

Az elváltozás oka lehet genetikai ok, sok esetben a családon belüli genetikai terheltség. Ennek a rendellenesség genetikai háttere is igen összetett kérdés lehet. Létezik olyan eset is, ahol az ok multifaktoriális, azaz komplex. Ez esetében a genetika és a környezeti tényező hatásának együttes jelenléte a betegség kialakulásának feltétele. Persze a dongaláb oka lehet genetikai háttértől független. Kizárólag környezeti tényezőre is visszavezethető esetek is léteznek. Egyszerűen az anyaméhen belül felvett pozíció szerencsétlen módon, hosszútávon akadályozza a gyermek lábának megfelelő, egészséges fejlődését.

A probléma előfordulási gyakorisága 1-2 ezrelék közé tehető Európában. Hazai gyakoriság is ebben a tartományban helyezkedik el, ugyanis a magyar lakosság 1,25 ezreléke dongalábú. A veleszületett dongaláb nemi aránya fiú- lány 2:1-hez, azaz kétszer annyi fiút érint, mint kislányt.

A dongaláb kezelése

A probléma kezelését minél hamarabb, már újszülött korban el kell kezdeni, így van a legtöbb esély az akár teljes gyógyulásra. A kezelés típusa, intenzitása és hossza is függhet a fejlődési rendellenesség súlyosságától, jellegétől.

Műtéti kezelés

Nyilvánvalóan a műtét a legkomolyabb beavatkozás. A rebellis, azaz az egyéb kezeléseknek ellenálló, nem javuló dongaláb esetében jellemző ez a megoldás. A műtét során az Achilles ín és az ugró ízületek mozgásképességét igyekeznek megoldani a szakemberek. A műtéthez persze utókezelések és kontrollvizsgálatok is tartozna. Gyakori a műtét utáni gipszes kezelés, majd hosszú, gyógytornával töltött kezelési időszak következik. Végül mikor a kicsi járni kezd, egy speciális cipőt kell majd hordania. Ettől azonban nem kell félni, mert ez a gyerekcipő a gyógyulási folyamat részeként egy átmeneti eszköz, melyet, ha teljesen meggyógyult a kicsi, teljesen elhagyhat. Ez az ortopéd cipő könnyen beszerezhető, és egyáltalán nem feltűnő a külsője.

Súlyos esetben előfordulhat, hogy még egy korrekciós műtétre lesz szükség, azonban ez az eset nem túl gyakori. De még ha sor is kerül rá, nem szabad eltekintenünk attól a ténytől, hogy a legtöbb esetben végül tökéletesen megtanul járni a dongalábbal született gyermek. a teljes felépülés után bármilyen sportra képes lesz, teljesértékű életet él majd, harmonikus mozgással és egészséges lábakkal.

A teljes gyógyuláshoz folyamatos orvosi kontrollra van szükség. Érdemes lábizomerősítő tornákat, vagy éppen pont erre alkalmas sportot végeznie a gyermeknek. A lábak izmainak állapota, edzettsége komoly hatással van minden lábbal kapcsolatos deformitásra.

DONGALÁBRA EGYÁLTALÁN NEM AJÁNLATOS SUPINÁLT CIPŐT, VAGY SUPINÁL SZANDÁLT ADNI!

Gipszkezelés

A gipszkezelés alapja az úgynevezett Ponsetti módszer. A lényege az, hogy a láb zsugorodott izmait és ínszalagjait tornával kinyújtják, és ebben az állapotban begipszelik a kis lábakat. Így rögzítésre kerül az izmok nyújtott állapota. Ezt már az első héttől elkezdik, és körülbelül hetente újra gipszelik az érintett lábat. Ez a terápia 1-3 hónapig tart, és habár ijesztően hangzik, 90%-os hatékonyságot tulajdonítanak neki az ortopéd szakemberek. Az első pár hét elteltével a kezelés folytatása során már csak 2-3 hetente gipszelik újra a gyermek lábát.

Egy idő után a gipszet sín válthatja fel, majd végül ez is elhagyható. Általában már három hónap után látványos eredmény szokott bekövetkezni, mely során már el is hagyják a gipszet. Azonban előfordul, hogy tovább tart a kezelés, mely, ha hat hónap után sem vezet eredményhez, akkor végül műtétre kerül sor.

Gyógytorna

A kezelés legenyhébb formája a gyógytorna, melyet már újszülött korban elkezdenek alkalmazni a kicsin a szakemberek. A láb mozgásának elérése a cél, hiszen a gyógytorna lényege a lábizmok erősítése. A lábfej és a lábszár izmai kulcsfontosságúak a lábdeformitások esetében, így a dongalábnál is komoly szerepet kap megerősítésük. Passzív mozgással, a lábacskák mozgatásával kezdődik a torna, azonban idővel érdemes rábírni a kicsit, hogy ő mozgassa a lábát. A dongaláb javulása nem ok arra, hogy a tornát elhagyjuk.

Akár gipsszel, akár műtéttel, akár csak tornával kezelték az elváltozást, javasolt a folyamatos kontroll és az aktív gyógytorna alkalmazása. Érdemes a lábakat erősítő sportot választani a gyógyulás útjára lépett, vagy akár teljesen felgyógyult gyermeknek is.