A bölcsibe szoktatás nem könnyű feladat. Mire ügyeljünk a beszoktatás során, hogyan ütemezzük azt? Ez a bejegyzés megpróbálja összefoglalni a tudnivalókat. Hiszen annak ellenére, hogy a bölcsibe szokást nagy mértékben befolyásolja a kicsi habitusa, személyisége, néhány dolog minden gyereknél egyformán működik.
A bölcsődés kor jellemzően az 1-3 éves kor, ez az az életszakasz, amikor a kicsik még nagyon kötődnek a szüleikhez, a megszokott környezetükhöz, sőt, a számukra biztonságot nyújtó állandósághoz is: tárgyakhoz, rendszerességhez. Ezért érdemes a bölcsődébe szoktatást előkészíteni. Így tudjuk fokozatosan hozzászoktatni a változásokhoz. Például először minél több emberrel találkozzon, érintkezzen, és így tovább. A következő pontokat érdemes figyelembe venni, beépíteni az életünkbe, mielőtt elkezdjük a tényleges beszoktatást.
A rendszeresség magabiztosságot, stabilitás nyújt a gyerekeknek. Ugyanis számukra az állandóság nyújtja a biztonságot. Éppen ezért javasolják a szakemberek, hogy már kisebb kortól vezessünk be rendszeres, állandó napirendet. Ez bölcsődébe járás előtt kifejezetten fontos, hiszen, ha tudja, hogy mire számíthat, mi fog következni az egyes tevékenységek után, akkor nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz. A stabil napirendbe pedig fokozatosan építjük be a bölcsit, így aztán nem fogja talajvesztettnek érezni magát. A napirend azért is fontos, hogy fel tudja venni a bölcsiben is a ritmust, megismerje és követni tudja a szabályokat. Így aztán próbáljunk meg reggelente azonos időpontban kelni, minden nap hasonló rutint végezni az előkészületek és a reggeli során. Dalokat, mondókákat is beépíthetünk a rutinba, hiszen ezek még jobban oldják a feszültséget, az ismétlődő dalok pedig megerősítik az állandóság érzését.
Annak ellenére, hogy a még nem aktívan beszélő kicsik esetében azt hisszük, keveset értenek meg a beszédünkből, és az őt körülvevő világból, valójában megértik a mondanivalónkat. Ezért, ha sokat mesélünk nekik a bölcsiről, arról, hogy milyen az a hely, mire számíthatnak majd, akkor ők is nyitottabban fognak a bölcsődéhez állni. Azt hinnénk, hogy ehhez még túl kicsik, de valójában nagyon sokat segít, ha szóban felkészítjük őket a bölcsődére. Persze nem csak szóban. Érdemes gyakran elsétálni a bölcsőde felé, megismerni az útvonalat, sokat látni kívülről az épületet, megmutatni a játszó gyerekeket, mesélni róluk, és a gondozókról.
SUPINÁLT SZANDÁL KÍNÁLATUNKAT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG!
Érdemes a bölcsődébe szoktatás előtt azzal is foglalkozni, hogy minél többször szakadjon el a kicsi tőlünk, hogy lassan, de biztosan elérjük, a társaságunk nélkül is biztonságban érezze magát. Persze ehhez arra van szükség, hogy számára ismerős emberekkel hagyjuk magára. Nyilvánvalóan erre a családtagok a legalkalmasabbak. Tehát, ha még nem tettük, hagyjuk magára néhány órára a nagymamával, nagypapával, vagy más rokonnal. Jó, ha fokozatosan növeljük a nélkülünk töltött idő hosszát. Ezzel próbálhatjuk meg rávezetni arra, hogy ha egy időre nélkülünk is kell maradnia, végül mindig visszatérünk hozzá. Így nyugodtabb és magabiztosabb lesz.
A játszóterek, játszóházak, különböző foglalkozások, éneklő- vagy mondókakörök, gyerektornák mind-mind lehetőséget nyújtanak arra, hogy a kicsi megszokja a közösséget. Így könnyebben feloldódnak majd a gyerekek közösségében, főleg a félősebb, anyásabb kicsik számára lehet nagyon hasznos ez. Persze a közösséghez való hozzászokás másban is segítségünkre lehet. Könnyebben tanulja meg a kisgyerek, hogyan viselkedjen másokkal, a közösségi szabályok, a gyerekek saját kis csoportjának egyéni szabályai és dinamikáját is könnyebben megértik és átveszik. Ha a leendő bölcsis számára tehát már nem ismeretlen más gyerekek tartós társasága, akkor sokkal nyitottabban áll majd a bölcsődés beszoktatáshoz.
A bölcsibe szoktatás több fázisból szokott állni. A legtársaságszeretőbb, legrugalmasabb gyerekek esetében is érdemes a saját tempójukban, de betartani a beszoktatás fázisait. Ugyanis nem az anyához való kötődés bonyolult érzelmi dolog, ezért nagyon óvatosan kell hozzálátni a fájó elszakadáshoz.
Az első lépés az, amikor még csak megmutatjuk neki a bölcsödét. Ekkor csak látogatóba megyünk, közösen játszani a többi gyerekkel, körbesétálni. Néhány ilyen alkalom megfelelő lehetőséget nyújt arra, hogy biztonságban, anya közelségében ismerkedhessen az új környezettel, az új közeggel. Így az első néhány alkalommal nem szabad magára hagyni a kicsit, sőt, eleinte még nem is érdemes sokáig ottmaradni a bölcsiben. Persze az, hogy ez a szakasz meddig tart, egyéni, mindig figyelnünk kell a kisgyermekünk jelzéseit, viselkedését, és ahhoz alkalmazkodva döntsünk, hogyan tovább, hogyan folytassuk a beszoktatást. Fontos azonban, hogy ha már szintet léptünk, ne lépjünk vissza.
A következő lépés, mely akár 1-2 nap után kezdődhet, amikor egész nap ott maradunk a kicsivel a bölcsödében. Minden tevékenységben mellette vagyunk, legyen az játék, vagy épp az étkezés, vagy a napi rutin bármelyik szakasza. Egész nap érezze azt, hogy a közelében vagyunk. Érezze magát biztonságban, miközben már magabiztosan, az anyjától eltávolodva, de azért őt szemmel tartva fedezi fel a világot. Mikor már látjuk, hogy kezdi levetkőzni a bátortalanságát, jöhet a következő lépés.
SUPINÁLT CIPŐ KÍNÁLATUNKAT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG!
A következő lépés akkor jöhet, amikor már önfeledten játszik a társaival, és már nem feltétlenül keres minket. Mikor eljön ez az időszak, akkor már nyugodtan magára hagyhatjuk a kicsit a bölcsödében. Először maradjunk a közelben, majd legyünk fokozatosak. Ennek a szakasznak a hossza, úgy, mint a többié, legyen testreszabott. Figyeljük a kicsi reakcióit, és ahhoz alkalmazkodjunk. Mennyi idő után kezd el minket keresni, mennyire nyitott a gondozók irányába, hogyan viseli a távozásunkat. Előfordul, hogy 1-2 nap után véget ér az az időszak, amikor a közelében kell maradnunk, és már egész nap a bölcsiben lehet hagyni. Más gyerekeknél azonban hosszabb ez az időszak. Sokat segít, ha mindig megmondjuk, hogy mikor jövünk érte. Ebben a szakaszban érdemes néhány otthoni tárgyat, kedvenc plüsst vagy takarót hozni, hogy az ismerős tárgyak, illatok biztonságot nyújtsanak neki.
Így a bölcsis szett a gyerekcipő, vagy gyerekszandál váltócipő és társai mellett ezekkel a tárgyakkal is bővülhet ebben az időszakban.
Ha már megszokta a kicsi a bölcsődei közeget, eljutottunk a beszoktatás végéhez, amikor már nyugodtan magára hagyhatjuk őt az intézményben. Azonban ekkor is ugyanúgy szüksége van az állandósághoz ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Próbáljuk megtartani a rendszerességet az életében. A reggeli rutinnal, a délutáni pontos érkezéssel együtt, a bevezetett kisebb szokásokkal, illetve például azzal, hogy ugyanazon az útvonalon járunk a bölcsibe, vagy a kedvenc játszótereink, helyeink mindig útba esnek hazafelé.
A kicsiknek már a bölcsödében is saját tisztasági csomagjuk van, és saját tárgyaik. A tulajdon, a saját eszközök fogalma idővel segíti az önállósodást. A bölcsődés pakk részei egyébként általában a törölköző, váltóruha, váltócipő, mely akár supinált cipő vagy supinált szandál is lehet, hiszen a bölcsődék alkalmazkodnak az egyedi egészségügyi igényekhez.
Néhány dologra érdemes odafigyelni a beszoktatás alatt, annak érzelmi aspektusai miatt.
A következetesség például nagyon fontos. Ide tartoznak olyan kézzelfogható dolgok, mint a pontosság. Fontos, hogy mindig ugyanakkor menjünk a kicsiért a bölcsibe. A kicsik a saját ritmusukban, az ismétlődő események mentén érzékelik az időt, és a saját kis világukban a szülő érkezése sarkalatos pont. Ez a kérdés az olyan sokat emlegetett állandóság, rendszeresség, és biztonságérzet szempontjából fontosak. Ha a vártnál később érkezünk a kicsiért a bölcsibe, könnyen kicsúszhat a talpa alól a talaj, a csalódásnak stressz lesz a következménye, illetve a szülő irányába vetett bizalom megtörése, a biztonságérzet elvesztése. Ezért aztán érdemes odafigyelnünk a pontosságra, a következetességre, egyszerűen a szavahihetőségünkre.
A másik fontos dolog, hogy otthon beszélgessünk a bölcsödéről és az érzelmekről. A gyerekeknek fontos a szülő támogatása az érzelmek feldolgozásához, megértéséhez. Az agy akaratlagos kontrollért felelős része ebben a korban még nincsen kifejlődve. Sőt, még óvodás és alsó tagozatos korban sincsen kialakulva, ezért aztán az érzelmek szabályozása komoly nehézséget okoz a kicsiknek, és persze felelős döntések meghozására sem képesek még. Ezért, ha otthon alkalmanként szokatlan dühkitörései vannak a gyerekeknek, dobálja a tárgyakat, kiabál, ütöget, esetleg harap, nem kell kétségbe esnünk. A bölcsődével kapcsolatos változásokat stresszként élik meg, és ebben a korban csak így tudják kommunikálni az érzelmeiket, a bennük kavargó gondolatokat. Ennek megelőzése vagy kezelése szempontjából nagyon fontos, hogy rendszeresen beszélgessünk vele az érzelmeiről, azok kifejezéséről. Illetve fontos, hogy mindig beszélgessünk a napjáról, élményeiről, arról, hogy mi történt vele, hogyan élte meg.
