A kellemes, napsütéses időt mindig ki kell használni. Nem csak a szórakozás és a friss levegő, de a mozgás szükségessége, és a közösségi játékok fontossága is egy érv a szabadtéri játékok mellett. A gyerekeknek ugyanis nagyon fontos szocializációs időszak a látszólag felhőtlen, közös játék. Nem véletlenül fontos szempont ez már az óvodában is, de az iskolák alsó tagozatában is sokat építenek a tanítók ezekre a tevékenységre. Miért is?
Mert a közös játék során sok ismeretet, a közösségi együttműködés szabályait sajátítja el gyermekünk. Megtanul odafigyelni a többiekre, megismeri a reakcióikat, ezáltal tanul belőlük, korrigálva saját viselkedését, és persze elsajátítja a maga módján és szintjén a konfliktusok kezelésétis. Hiszen már a totyogók is nagy lendülettel veszik el a másik kezéből a homokozólapátot első játszótéri élményeik során.
Persze ebben a korban még nem ismerik a tulajdon fogalmát, épp hogy a saját énképük, függetlenségük kirajzolódása történik meg. Azonban később egyre fontosabbak a társaságban töltött órák. A közös fogócska során megtanulják a játék alapvető szabályait, figyelmeztetik egymást a szabályszegésre, és persze viták is kialakulnak. Amíg ezek a viták nem fulladnak túlzott agresszióba, addig érdemes közbeavatkozás nélkül hagyni a folyamatot. Ugyanis a gyerekek elkezdik elsajátítani az empátiát, mások megértését, az érdekérvényesítés ilyen jellegű határait, és a szabályok fontosságát. Hatékony dolog a gyerekek szempontjából az önszerveződő közösség, szabályépítés, mely játék formájában valósul meg.
Persze nem csak szociális szempontból fontosak ezek a játékok. Az aktív testmozgás kifejezetten elemi szükséglete egy kiskorú gyermeknek. Egyensúlyérzéke, mozgáskoordinációja az önfeledt mozgással járó játék során forr ki. Természetesen emellett testtartására, izmaira is komoly hatással van a játékos mozgás. Ügyességük is fejlődik, például a mászófalos, mászóhálós játszótéri eszközök a hajlékonyságot és az ilyen mozgáshoz szükséges komoly koordinációt. A szabadtéri rohangálást, játékot, ha a környezet és az időjárás engedi, érdemes gyerekcipő nélkül, mezítláb végezni. A supinált szandált viselő gyerekek esetében nagyon hasznos annak hordása, de egy kis időre ők is levehetik cipőjüket, szandáljukat. Az ő esetükben egyébként fokozottan nagy a mozgás jelentősége, mivel a helyes testartáshoz fontosak az erős vázizmok, de a láb megfelelő izomcsoportjainak is fejlődniük kell.
Az óriás társasjátékot lepedőre is festhetjük, vagy különböző, a szabadtéren használható, ott lepakolható elemekből is összerakhatjuk a különböző lépéseket. Ha lehetőségünk, azaz nagy udvarunk van rá, akkor mi magunk is lerajzolhatjuk a fűbe a szabadtéri társasjáték mezőit. A szabályokat - melyek akár játékonként változnak- mi találhatjuk ki a szabadtéri társasjátékhoz, ahol a gyerekek a játékosok és a bábúk. Dobókocka helyett tehetünk fel inkább kvízkérdéseket, vagy ügyességi játékokkal is eldönthetjük, hogy ki mennyit fog lépni. Ha már a szabadban vagyunk, és van terünk mozogni, érdemes ilyen jellegű feladatokkal is tarkítani a játékot.
Ehhez a játékhoz vízfesték kell, kopott ruha és sok kreativitás. Kiterítünk egy lepedőt, és a kis apróságok egy kis festék segítségével élvezhetik is az alkotás örömét. Itt végre nincsenek korlátok. Persze jó, ha a közelben van egy slag, amellyel aztán eltüntethetjük a kis művészek árulkodó nyomait. A lepedő pedig megszárad a szélben, és szép emlékként még akár a gyerekszobát is díszítheti. Gondoljunk bele, milyen hangulatosan mutatna kifeszítve, egy kis fényfüzérrel feldobva. A gyerekek kéznyoma pedig örök emlék maradhat.
Lepedőfestés
Ez a játék már kicsit nagyobbaknak való. Érdemes cipőben játszani, de nem ragaszkodunk a stoplishoz, főleg a supinált cipőt viselő csöppségek esetében. Jó kis ügyességi játék, mely a lábakra fókuszál, erősíti a láb koordinációját és izmait, miközben az izgalmas feladat -a felrajzolt labirintus- leköti a figyelmét.
Mindenkinek van egy színes lufija. Ezeket nem túl erősen, de nem is túl lazán rögzítjük a gyerekek ruháján. A fogócska lényege, hogy az akár több fogónak minél több lufit kell összegyűjtenie adott idő alatt. A lufi levételét nem szabad fizikailag akadályozniuk a játékosoknak, csakis a futás a megoldás. Az a fogó nyer, aki a játék végére több lufit gyűjt össze. Lehet a számháború elvén is játszani a lufifogót, két csapatban. Ebben az esetben lehet két színű lufival játszani, melyek a csapatok azonosítói. De ennél a játéknál csak a futás a cél, a rejtőzködés nem, hiszen a lufi így könnyen kidurranhat. Nyílt, füves területen érdemes ezt az izgalmas fogócskát játszani. Viszont fontos, hogy ilyenkor se feledkezzünk meg a bőrvédelemről és kenjük be gyerekünket naptejjel.
