Gyermekünk fejlődésének mérföldkövei meghatározó emlékek, hiszen minden szülő izgatottan várja az első 1-2 év nagy áttöréseit. Nem véletlenül, hiszen onnantól, hogy a fejét még tartani sem képes kis örömgombócot hazavittük a kórházból, az egész csecsemőkor egy nagy masszává olvadna össze, ezek a mérföldkövek mentálisan és lelkileg is fontosak, a robotikus napi rutin és az álmatlanság összefolyó világát ciklusokra osztják, és ezek az apró ünnepek tudatosítják a szülőben, hogy ez az időszak nem állandó, az idő nem állt meg, csak lelassult, a gyermek pedig fejlődik.
A hasonlat nem véletlen, a szülő ünnepként, fordulópontként tekint az első átfordulásra, majd a kúszás a következő fontos áttörés. Majd kibújnak az első fogacskák, a gyermek felül, mászik. A következő pont a felállás, és végül a járás. Ezek között a fejlődési és mozgásfejlődési áttörések közötti időintervallum általában várakozással telik, a szülő lelkileg, a gyermek testileg készül a következő nagy lépésre.
Fontos, hogy a várakozást is megéljük, figyeljük és támogassuk gyermekünk fejlődését, de ne siettessük. Nem szabad türelmetlennek lennünk, mert károkat okozunk vele, főleg, ha a felkészületlen izomzatot, csontozatot terheljük. Nem kell gyermekünket összemérni más gyerekekkel, mindenkinek a saját ütemében kell fejlődnie. Az az ütem, ha gyors, ha lassú, ha átlagos: jó, mert az ő saját ritmusa.
Mint minden mozgásfejlődési csomópontnak, úgy a járásnak is feltételei vannak. A megfelelően erős izomzat és csontozat, a mozgáskoordináció és egyensúlyérzék megfelelő szintje a feltételei az első bizonytalan lépéseknek. Ha a gyermek már felállt, bármelyik pillanatban elindulhat, hiszen ekkor már a csontozat és izomzat feltételei adottak, innentől kezdve csak azt kell kivárni, hogy az egyensúlyérzék és a megfelelő mozgáskoordináció, na és a bátorság is kialakuljon.
A szakemberek azt mondják, hogy a tárgyak mentén lábra álló gyermeket még nem szabad semmilyen járássegítővel motiválni, vezetve sétálgatni vele. Ez az erőltetés a lábfejnek és a bokának ugyanolyan rossz, mint a már említett egyensúlyérzéknek. Ha a gyermek elkezd araszolva lépegetni a tárgyak mentén, akkor látványos módon közeledik az önálló járás, nem kell aggódnunk.
Ez a nagy esések korszaka lehet. Mikor a kicsi a tárgyakba kapaszkodva megtanulja felhúzni magát, korántsem tökéletes még az egyensúlyérzéke. Ez az a korszak, amikor a gyermek látványosan hanyatt esik, a szülőben megáll az ütő, sokkos állapotban hívja a gyerekorvost, lesápadva méregeti a zokogó kisbabát. Jó hír, hogy a gyermek ilyen magasságból még nem eshet olyan nagyot, ami kifejezetten veszélyes lehet, de érdemes figyelni a viselkedését az esés utáni órákban.
A legjobb, amit a baj megelőzése érdekében tehetünk, az a vastag szőnyeg és a habszivacs. Lehet kapni a gyermekre rögzíthető párnát, de a túlzott féltés eredménye a veszélyérzet kialakulásának hiánya is lehet. Érdemes az éles szélű építőkockát, veszélyesebb tárgyakat eltávolítani a kicsi közeléből, ha még bizonytalanul áll vagy lépeget a tárgyak mellett. Azonban szerencsére ez egy nagyon rövid időszak, csak az első pár nap jellemzi ilyen szintű bizonytalanság a kanapéba, könyvespolcba kapaszkodó gyermek mozgását.
Mint már említettük, az erőltetés veszélyes játék, ne vetítsük ki a saját versenyszellemünket a kicsire, ha valaki másfél évesen indul el, ugyanolyan tehetséges versenyfutó lehet még belőle, mint 8 hónaposan járó társából. Ha azonban szeretnénk egy kicsit lendíteni a dolgokon, anélkül, hogy kárt okoznánk, akkor van néhány trükk, amit alkalmazhatunk.
A bútorok mentén érdemes elhelyezni számára figyelemfelkeltő tárgyakat, melyek motiválhatják arra, hogy kapaszkodva végig sétáljon értük. Esetleg ugyanezzel a módszerrel érdemesebb kicsit távolabb tenni a kicsitől a vágyott tárgyakat. Ha látjuk, hogy már majdnem sikerül támaszkodás nélkül állnia, akkor érdemes először az egyik keze ügyébe adni a kedvenc játékot, távirányítót, majd úgy nyújtani felé, hogy esetleg két kézzel nyúljon érte, ekkor már kapaszkodás nélkül állhat néhány másodpercig.
Onnantól, hogy a kicsi már önállóan áll kapaszkodás nélkül, már csak órák, esetleg napok kérdése lehet az elindulás.
Az első tipegő-dülöngélő lépések komoly mérföldkövet jelentenek a kicsi életében. Innentől, a gyors és hatékony önálló mozgás elsajátításának pillanatától nyílik csak ki neki igazán a világ. A világ, amely óriási, és minden új, izgalmas. A szülők pedig lelkileg ekkor zárják le a kisbabakort, és kezdenek kisgyermekként tekinteni porontyukra. Nem szabad siettetni, élvezzük ki, amíg kisbabánk van!
Utazáshoz ajánljuk az első lépés cipő, első lépés szandál kategóriánkban lévő cipellőinket, szandálkáinkat, melyekben kényelmesen és biztonságos lépkedhet is.